FŐOLDAL

2021. december végén a Canon elnök-vezérigazgatója, Fujio Mitarai egy interjúban megerősítette, hogy a 2020. január 7-én bejelentett EOS 1D X Mark III a cég  utolsó, profiknak szánt dSLR modellje. Alighanem sok elkötelezett fotós felkapta a fejét a hírre: bealkonyult a 20. század közepétől egészen napjainkig töretlenül a fényképezőgépek királyának számító, egyaknás tükörreflexes gépeknek? Ez a megoldás túlélte a filmesről digitálisra átállás radikális váltását. Mi történt? Túlélte önmagát, és most végóráit „éli”? Váratlan fordulat, vagy inkább az a döbbenetes, hogy nem évekkel ezelőtt következett be? Ezt a kérdéskört igyekszünk körüljárni cikkünkben.

 

 

Egy hónappal ezelőtt, január 13-án volt tíz éve, hogy Debrecen város díszpolgárát, Hajdú-Bihar megye príma díjasát, a kiemelkedő műtárgy- és műemlék-fotográfust, Hapák Józsefet legyűrte a gyógyíthatatlan betegség. A szomorú évforduló kapcsán emlékezzünk rá. Munkásságának legjelentősebb részét a fotóival illusztrált saját, valamint társszerzővel készült könyvek sokasága alkotja. A maradandó életművet méltóképpen mutatja be az a bibliográfia, ami éppen az évfordulóra készült el.

 

A két fényképezési eljárás merőben különböző folyamatokból áll. Az alkalmazott képérzékelők felépítése ránézésre is teljesen különböző, működésükben látszólag nem lehet felfedezni semmi közöset. A film, mint érzékelő, „egyszer használatos”, egy-egy filmkockára egyetlen felvétel készíthető (a filmet cserélni kell a fényképezőgépben). Kémiai kezelés (előhívás, fixálás) hatására magán az érzékelőn alakul ki a kép (legfeljebb a lefényképezett eredeti látvány negatívja – azaz a világos és sötét tónusok megfordulnak). Ezzel szemben a digitális fényképezőgép érzékelője egy félvezető elektronikus áramkör, fixen beépítve a fényképezőgépbe, egymás után számos felvétel készíthető vele („többször használatos”). Az érzékelőből „ki kell olvasni” a képet, ami egyáltalán nem hasonlít a lefényképezett eredeti látványra, egyszerűen egy számhalmaz (az érzékelőben töltés/feszültség-jelek sokasága). A kiolvasott képfájl számítógépes, informatikai feldolgozása után, kinyomtatva (vagy monitoron, TV képernyőn) állítjuk elő a látványra hasonlító képet. Ezután meglepően hangzik a címben megfogalmazott állítás, mégis igaz: ha a működésük mélyére ásunk, a fény hatására a kétféle érzékelőben lejátszódó elemi folyamat nagyon hasonló, akár azt is mondhatjuk, hogy azonos fizikai folyamat indítja el a kép kialakulását.

Jó másfél évvel ezelőtt indítottam a fényképezőgépek működésének alapjait egyszerűen ismertető cikksorozatot. A sorozat harmadik cikkét, a keresőkről, egy évvel ezelőtt publikáltam, tehát egy teljes éve nem álltam elő a sorozat folytatásával. Hogy a 2019. év ne legyen „lyukas”, még az év vége előtt itt a negyedik cikk. Ezúttal a fényképezőgép technikai szempontból talán legfontosabb beállítását biztosító alkatrészekről lesz szó – ezek segítségével biztosítjuk, hogy a képérzékelőre éppen az annak optimális működéséhez szükséges mennyiségű fény érkezzen.