A közelmúltban a Debreceni Új Fotóműhely három tagjának közös kiállítása szerepelt a debreceni b24 Galéria programjában. Munkásságukat hosszabb ideje figyelem (egy-egy kiállítás kapcsán már szerpelt a nevük és néhány fotójuk ezeken az oldalakon, egyikőjükről pedig a FotoAgora első évében már bemutató cikket is publikáltam, sőt néhány kiállításáról is hírt adtam). A b24-beli kiállítás hatására érett meg az elhatározásom, hogy külön-külön cikkben mutassam be sajátos művészetüket. A jelen cikk hármójuk közül a legfiatalabbról, Gál Andrásról szól.

A fényképezőgép, annak legfontosabb alkatrészeinek működését egyszerű, közérthető módon ismertető cikksorozatunk  első részében az objektív működését, az általa megvalósított leképezést magyaráztuk. A jelen második részben az objektív által előállított kép rögzítéséért, megőrzéséért felelős képérzékelőkkel foglalkozunk. Ezúttal sem merülünk el a részletekben, igyekszünk a legfontosabb ismeretekre szorítkozni.

A nemrég bejelentett cikksorozatunkat, a fényképezőgépek működése alapjainak egyszerű ismertetését az optikai leképezést megvilágító cikkel kezdjük. Arról van szó, hogy a fényképezőgép belsejében (a képérzékelőn) elő kell állítani a gép elé táruló látvány képét, amit aztán az érzékelő rögzít, tárol. Ezt a célt szolgálja a fényképezőgép objektívje (egy összetett lencserendszer), legegyszerűbb esetben egyetlen gyűjtőlencse (domború lencse). Ez nagyon tudományosan hangzik, nem mindenki emlékszik vissza a fizika geometriai optika fejezetében tanultakra. Megpróbáljuk egyszerűen, szemléletesen megmutatni, hogyan jön létre a fényképezőgép érzékelőjén a külvilág képe, és miért van szükség akár tucatnyi lencséből álló, bonyolult fotóobjektívre.

A címlapkép egy modern fényképezőgép szerkezetét mutatja. Első látásra meglehetősen bonyolultnak tűnik. Valóban az is. Szándékom szerint egy most induló cikksorozatban megkísérlem sorra venni a fényképezőgépek legfontosabb alkotó részeit, és egyszerűen elmagyarázni azok működésének alapjait. Talán sikerül.