A nemrég bejelentett cikksorozatunkat, a fényképezőgépek működése alapjainak egyszerű ismertetését az optikai leképezést megvilágító cikkel kezdjük. Arról van szó, hogy a fényképezőgép belsejében (a képérzékelőn) elő kell állítani a gép elé táruló látvány képét, amit aztán az érzékelő rögzít, tárol. Ezt a célt szolgálja a fényképezőgép objektívje (egy összetett lencserendszer), legegyszerűbb esetben egyetlen gyűjtőlencse (domború lencse). Ez nagyon tudományosan hangzik, nem mindenki emlékszik vissza a fizika geometriai optika fejezetében tanultakra. Megpróbáljuk egyszerűen, szemléletesen megmutatni, hogyan jön létre a fényképezőgép érzékelőjén a külvilág képe, és miért van szükség akár tucatnyi lencséből álló, bonyolult fotóobjektívre.

A címlapkép egy modern fényképezőgép szerkezetét mutatja. Első látásra meglehetősen bonyolultnak tűnik. Valóban az is. Szándékom szerint egy most induló cikksorozatban megkísérlem sorra venni a fényképezőgépek legfontosabb alkotó részeit, és egyszerűen elmagyarázni azok működésének alapjait. Talán sikerül.

 

A két fényképezési eljárás merőben különböző folyamatokból áll. Az alkalmazott képérzékelők felépítése ránézésre is teljesen különböző, működésükben látszólag nem lehet felfedezni semmi közöset. A film, mint érzékelő, „egyszer használatos”, egy-egy filmkockára egyetlen felvétel készíthető (a filmet cserélni kell a fényképezőgépben). Kémiai kezelés (előhívás, fixálás) hatására magán az érzékelőn alakul ki a kép (legfeljebb a lefényképezett eredeti látvány negatívja – azaz a világos és sötét tónusok megfordulnak). Ezzel szemben a digitális fényképezőgép érzékelője egy félvezető elektronikus áramkör, fixen beépítve a fényképezőgépbe, egymás után számos felvétel készíthető vele („többször használatos”). Az érzékelőből „ki kell olvasni” a képet, ami egyáltalán nem hasonlít a lefényképezett eredeti látványra, egyszerűen egy számhalmaz (az érzékelőben töltés/feszültség-jelek sokasága). A kiolvasott képfájl számítógépes, informatikai feldolgozása után, kinyomtatva (vagy monitoron, TV képernyőn) állítjuk elő a látványra hasonlító képet. Ezután meglepően hangzik a címben megfogalmazott állítás, mégis igaz: ha a működésük mélyére ásunk, a fény hatására a kétféle érzékelőben lejátszódó elemi folyamat nagyon hasonló, akár azt is mondhatjuk, hogy azonos fizikai folyamat indítja el a kép kialakulását.

A képnézegető az a szoftver, amire mindenkinek szüksége van, aki digitális fotókat készít, és azokat a fényképezőgépről áttölti számítógépre, hiszen az ott felhalmozott (vagy épp most készült) képeket meg is kell nézni, másoknak megmutatni (esetleg projektorral kivetítve). Ha tovább lép, megismerkedhet a jó képnézegetővel támasztható alapvető elvárásokkal, néhány népszerű képnézegető fontosabb jellemzőivel, és végül egy kiváló, praktikus képnézegetővel, legújabb kedvencemmel, az ImageGlass-al (megítélésem szerint minden igényt kielégít, és ingyenesen letölthető!).

Már nem jóslat, nem vita tárgya, hanem tény, hogy az okostelefonok, dinamikusan fejlődő fotózási képességeikkel, kiszorítják a(z olcsó) kompakt gépeket a piacról (vagy legalábbis jelentősen csökkentik piacukat). De a folyamat itt nem áll(t) meg: jósolják, hogy a belépő szintű, cserélhető objektíves gépek (ILC – Interchangeble Lens Camera) kiszorítása következik (vagy már el is kezdődött). Ebben persze sokan kételkednek. Van ennek a jóslatnak realitása?

2016. november 24-én 14:00 órai kezdettel "Etikus-e a fényképek manipulálása? (Valóság nincs, felejtsd el!)" címmel előadást tartok a Debreceni Egyetem főépületében, az Auditórium Maximumban. További (sovány) részletek a továbblépést követően.